Egy napbarnított, szőke, remekbe szabott srác fakó rózsaszínűre koptatott pólóban siklik egy szörfdeszkán 1986-ban a görög partokon. A mellettem ülő helyi matróz pedig egy szót súg a fülembe: SWELL.
Ez az egy kifejezés gyönyörűen leírja az első találkozásom azzal a művészeti ággal, amivel most is foglalkozom és a leghatásosabb instant energia receptem azóta is.
SWELL – a Google fordító szerint a felfelé hajtó áramlat, amit a szörfösök várnak. Számomra pedig a motiváció, amikor egy kép alkotásába kezdek.
86 után eltelt pár év az iskolapadban. Amint 18 éves lettem, az érettségimmel a zsebemben felkerekedtem, és nyári munkát vállaltam Görögországban. Évekig ott töltöttem a meleg hónapokat, csak az egyetemi szemeszterekre jöttem haza ősztől tavaszig. És közben a pozitív energia jelentése számomra eggyé vált a:
A gyűrött, napszítta, puha strandpólóval
A só illatával a bőrömön
A tengeri moszat csiklandozásával a lábujjaim között
Az összegubancolódott, napolajos hajtincsek érintésével az arcomon
A fehér mészkőnyomokkal a strandtörölközőmön
A jeges koktél ízével a naplementében
Az anyag dörzsölésével a lepirult nyakszirtemen
A libabőrrel a vizes fürdőruhám alatt
A leander, cigarettafüst, gépolaj és hal illatával a kikötőben
Csak felidézem ezeket az érzéki csodákat, és máris megérkezik a felfelé hajtó áramlat ahhoz, hogy egy újabb napot vidáman végigcsináljak a stúdióm betondzsungelében arra gondolva, hogy az energia nem vész el, csak átalakul. Átalakul mozdulattá, gesztussá, színné és formává a vásznaimon.
Zenei inspiráció: The Beach Boys: Kokomo (1988)