Kislány korom óta azt gondolom, hogy van egy őrangyalom, aki mindig velem van, és segít a rizikós helyzetekben.
Amikor balra nézel a zebrára lépéskor, pedig mindig jobbra szoktál, mert egy hang a fejedben azt súgja, hogy most ezt kéne cselekedni. Vagy amikor egy láthatatlan kéz megérinti a vállad és azt mondja, hogy minden rendben lesz. Ő a belső hangom, aki kommunikál velem, ha elcsöndesítem az elmém.
És van a kisördög, aki a másik vállamon ül, és néha odasúgja, hogy ez nem fog sikerülni, vagy ezt jól elszúrtad, vagy csináld meg, nem lesz baj…
Intuíció – jin és jang.
„Mikor a szépet megismerik, felbukkan a rút is, mikor a jót megismerik, felbukkan a rossz is.
Lét és nemlét szüli egymást, nehéz és könnyű megalkotja egymást, hosszú és rövid alakítja egymást, magas és mély kulcsolja egymást, sok hang összeolvasztja egymást, korábbi s későbbi követi egymást.
Ezért a bölcs sürgés nélkül működik, szó nélkül tanít, nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik, alkot, de művét nem birtokolja, cselekszik, de nem ragaszkodik, beteljesült művét nem félti, s mert magának nem őrzi, el se veszíti.”
[ Lao-ce – Tao Te King]”